barátnőimmel, egykori osztálytársaimmal sorra betöltöttük nyáron a huszadikat. bárki bármit is mond, ijesztő ez így. jönnek az I-k, a V-k, az X-ek, aztán az L, meg a többi: ránktelepszik az egész római számrendszer, az öröklét egyre elképzelhetetlenebb, a menstruációs görcsök egyre ritkábbak. nem nyugtat meg kellőképp az sem, hogy valami egérmájban megállították a sejtek öregedését, s hogy állítólag a petefészkemben sokkal több pete lakik, mint amennyi a várható élettartamom (bahh..) alatt kibújhat onnan. fokozza az izgalmakat, hogy imádkozni nem szokásom, ráadásul tuti vízér fölött van az ágyam, mert délutánonként szeret itt aludni a macska.

az élet valószínűleg belátható, csak legyen, aki megtanít az emberiség idejénél rövidebb távra tervezni.

...

alább kétszer két húszéves lány (ez így már 80!) enyhén warholosítva, s a táska melyet vlaszta barátnőm (a képeken a lila, illetve zöld árnyalatban) boldogszületésnapja alkalmából kapott tőlem (a sárgakéktől) némi színezgetést, vasalgatást követően.

= = =