no, kérem. valami ilyesmire gondoltam, amikor azt írtam, új dizájnra vágyom. persze még ez sem tökéletes, itt-ott bogaras, néhol hiányos, explorerben pedig komoly fájdalmai vannak (együttérzek). mindenesetre ujujujj.
írok is majd, ígérem.
: artkele : 2008.06.30. 13:03 : : 8 csepp :
elég
azt szeretném, hogy úgy érezzem, van időm blogot írni, fűben feküdni, lepkét kergetni, napot lopni, zizegni, pattyogni, s elolvasni végre a könyvet, ami a könyvfesztivál óta a polcon pihen. kicsit unom már a hajnalban tanulást, a photoshop lassú csíkjait, hogy gondolkodni sincs időm. teljesen szétestem a tennivalók mezején. persze, én vagyok a hibás, hogy a fene nagy szabadságomban elfelejtettem, mennyire kevés a huszonnégy óra. végteleníteném az időm, folydogálnék a dimenziók között, de nesze neked: határidő. na, mindegy. legalább a limonádéban meg lehet bízni.
a koli technikusaival viszont megmentettük a világot. napok óta keresik a kollégiumban kísértő rezgő zúgás forrását. mi pedig hetek óta átkozzuk az idegesítő, velőnkig rezonáló szobaszellemet. most, hogy feljöttek elállítani a csap csöpögését, kiderült, hogy a zúgás valószínűleg a mi vécénkben lakik. épp a meggyilkolásán ügyködnek. édes pofák. főleg a jani.
új csaptelepünk van, holnapután talán csend lesz, s kezdhetünk is elköltözni...
: artkele : 2008.06.13. 22:27 : : 4 csepp :
264féleképp
nagy nehezen sikerült összeraknom az európakóstoló képi világát (idekatt). a fotók egy részét (kb. 40 darabot) sipi, laci vagy peti készítette. a többit asszem, én.
jó szórakozást (:
: artkele : 2008.06.13. 03:37 : : folyj bele! :
szegény tamás anyukája
záhonyban rostokol a vonat. az előtérben aggódó női hang telefonál, hangosan, csapongva. tamást szólítja, valami igazolásról esik szó. hogy nem fogadták el az egyetemen.
tamás! de hisz az nem lehet! hát mi lesz most? - mondja a nő. semmi. - így tamás, feltehetőleg. hogyhogy semmi? hát én menten infarktust kapok! - a nő. hosszú perceken át siránkozik, hogy megőrül, megüti a guta, elájul, leáll a szíve. istenbizony! esküszik! az infarktus szó számtalanszor elhangzik, de a jópár eskü ellenére szerencsére nem történik semmi. a fontoskodó anyai sajnálkozás eleinte bosszant, együtt érzek tamással, aki valószínűleg nem győzi nyugtatni édesanyját, esetleg türelmetlenül hallgatja a sopánkodást (ő nyilván néhány esti fröccsel meg is oldja magában a problémát). majd, amikor az anyuka beül mellém a kocsiba, menten az ő oldalára billen a sajnálatom. kedves, őszinte falusi néni, szemében ott a házuk kertje és udvara, kakasok, tyúkok, kislibák. az egész bodzaillatú. nagyokat sóhajt. törölgeti bodzaillatú könnyeit. talán magdi néninek hívják, a keze és az orra olyan magdinénis, a szeme és a haja viszont mártihangulatú - mindenképp valami emmes. próbálok a szemébe nézni. nem sikerül: most csakis tamás számít, a fiú, akit valószínűleg akadályok és nehézségek árán taníttatnak, akiért bármit bármikor.
magdimártinéni a csapi állomásig szipog (időnként egészen marikásakat), azt sem látja, hogy már-már ijesztő vérvörös fényben nyugszik le a nap. szólnék neki, de félek, hogy menten infarkust kap. esküszöm.
tamás! de hisz az nem lehet! hát mi lesz most? - mondja a nő. semmi. - így tamás, feltehetőleg. hogyhogy semmi? hát én menten infarktust kapok! - a nő. hosszú perceken át siránkozik, hogy megőrül, megüti a guta, elájul, leáll a szíve. istenbizony! esküszik! az infarktus szó számtalanszor elhangzik, de a jópár eskü ellenére szerencsére nem történik semmi. a fontoskodó anyai sajnálkozás eleinte bosszant, együtt érzek tamással, aki valószínűleg nem győzi nyugtatni édesanyját, esetleg türelmetlenül hallgatja a sopánkodást (ő nyilván néhány esti fröccsel meg is oldja magában a problémát). majd, amikor az anyuka beül mellém a kocsiba, menten az ő oldalára billen a sajnálatom. kedves, őszinte falusi néni, szemében ott a házuk kertje és udvara, kakasok, tyúkok, kislibák. az egész bodzaillatú. nagyokat sóhajt. törölgeti bodzaillatú könnyeit. talán magdi néninek hívják, a keze és az orra olyan magdinénis, a szeme és a haja viszont mártihangulatú - mindenképp valami emmes. próbálok a szemébe nézni. nem sikerül: most csakis tamás számít, a fiú, akit valószínűleg akadályok és nehézségek árán taníttatnak, akiért bármit bármikor.
magdimártinéni a csapi állomásig szipog (időnként egészen marikásakat), azt sem látja, hogy már-már ijesztő vérvörös fényben nyugszik le a nap. szólnék neki, de félek, hogy menten infarkust kap. esküszöm.
: artkele : 2008.06.11. 16:37 : : folyj bele! :
pacsihiány
Balla Pál
- 1930 - 2008 -
nehéz volt eldöntenem, mi legyen a bejegyzés címe. sorra írtam és töröltem az alternatívákat. meghalt balla pál? lényegretörő, de lelketlen. meghalt pali bácsi? nem, nem az igazi. pali bácsi? ezzel sem békültem ki teljesen. azt hiszem, ezelőtt soha nem írtam le a nevét. furcsán idegen így monitoron. pali bácsi, palibácsi, pali, bácsi. ízlelgetem, de nem kerül hozzám közelebb. élettelen így leírva, hisz már nem jelenti azt, amit pár nappal ezelőtt...
ha ungvári vagy, biztos ismerted. találkozhattál vele az ung partján, ahol hangos hahotázások közepette szórakoztatta ki tudja, honnan szerzett ismerőseit, vagy éppen egyedül sétálgatott, nagy, lassú léptekkel, elvarázsolva a sétány idősödő női részlegét. összefuthattál vele a piacon, ahol a kofák számon tartották, mit vett aznap, járhattál hozzá festészetet tanulni a főiskolára, a sváb utcához közeli műtermébe, vagy akár a pingvin kávézó fölötti zsúfolt otthonába is. esetleg a szomszédja voltál, s nap mint nap elátkoztad a folyosóra száműzött, de kidobni sajnált lomjait, száradó virágjait. de az is lehet, hogy nálunk találkoztál vele, a girbegurba házban, ahol annak idején az ő feje búbjához mérték az ajtókeretek magasságát, lévén ő volt a család legmagasabbika - közel két méterről szemlélte ballaként a többi ballát, a nemballákat és a világot.
különleges figura volt. már gyermekkoromban belopta magát a szívembe, vicceivel, játékaival, melyeket komolyan vett: míg nem volt kulcsa, mindig háromszor csöngetett, majd a család összes tagját pacsival üdvözölte. aki beteg volt, annak dupla pacsiadag járt. nagyapám - a bátyja - nehezebb időszakaiban egész pacsisorozatokat kapott ajándékba. engem pedig profi pacsiadóvá képzett az évek során. sőt, mivel mindig odarohantam hozzá, ha kiszúrtam a város valamelyik sarkán, a velem tartó barátnőimet is megtanította az igazi csattanósra.
lazán vette az életet, haláláig élénk és jókedvű maradt. azt tette, ami kedvére volt, hiába ütközött az mások elvárásaival, vagy akár az etikettel. talán nem is fásult bele semmibe. nagyszüleim viszont nem győztek bosszankodni őszinte könnyelműségén, sportot űztek döntései megvétózásából, míg ő egyszerűen jó mókát űzött aggodalmaskodásukból.
többé nem láthatom hosszú foltos-sárga viharkabátjában és festősapkájában végigballagni a városon, pacsiból is megkaptam már az utolsót.
hiányzik. sírok és nevetek, ha rá gondolok.
: artkele : 2008.06.07. 22:13 : : 3 csepp :
10 nap máshol
megszagoltam európát. végre. német arcok, takaros fachwerk házak, párizsi őrület, kosz és elegancia, biciklin szállított baguettek, autópályák, pirieneusok éjszaka, spanyol csodák, atlanti szelek, óceánillat, hidak, portó száradó ruhái, eső barcelonában, mediterrán kavalkád, higgadt olasz alpok, szerbantali hangulatok az utcák sarkain, magaslatok, ahol szívesen lennék öngyilkos is.
10 nap, 7 ország, 6600 km, 95 autóban töltött óra.
nevettem, sírtam, meguntam a májkrémet, leégett az orrom, 170 emailem jött, tehetetlen vagyok egész nap. anómia.
a lenti dalt szinte az összes ország rádiójában hallottuk, megszerettem, mielőtt meguntam volna.
(yael naim: new soul)
hosszabb beszámoló folyamatosan, képek nemsokára.
· 1 trackback
: artkele : 2008.05.21. 20:50 : : folyj bele! :
leves
egyébként nem hagytam abba. arra várok, hogy végre legyen időm új és üde arculatot varázsolni a blognak. az aktuális már nem tetszik, nem érzem magaménak. persze, mondhatnátok, nem a dizájn a lényeg. mondjátok csak.
de ma úgy tűnik, hogy a nagy arculatváltásig néha mégis erre járok majd. talán azért, mert ma pont úgy ment le a nap, mint aznap, amikor utoljára fürödtem a fekete-tengerben. mintha nem is nyugatra tartott volna. még a zacskósleves is észrevette. ez biztos jelent valamit. persze esélyes, hogy más áll a dolog mögött. fene se tudja.
de ma úgy tűnik, hogy a nagy arculatváltásig néha mégis erre járok majd. talán azért, mert ma pont úgy ment le a nap, mint aznap, amikor utoljára fürödtem a fekete-tengerben. mintha nem is nyugatra tartott volna. még a zacskósleves is észrevette. ez biztos jelent valamit. persze esélyes, hogy más áll a dolog mögött. fene se tudja.
: artkele : 2008.03.05. 03:03 : : 5 csepp :
jelzés
lesz majd betű is, hang is, kép is. egyelőre tisztulok a tavaszba, esőben, viharban, fodros szoknyában. közben szaporodnak a projektek. már csak azért is, mert igazán menő ez a szó. ugyebár. igyekszem nem elveszni a napi rutinban. egyre több sikerrel. például néha eszem sárgarépát. igen, fütyülök is. sárga villamosderűt. csókolom.
: artkele : 2008.01.25. 23:43 : : 17 csepp :
5könyvek
bédéká hívott a mémes, afféle értelmiségi addtovább játékba (dawkins forever!). a lényeg: sorolj fel 5 könyvet, amit kétezerhétben olvastál, és tetszett. majd kérj fel 5 másik embert, hogy ők is tegyék ezt meg.
az enyémek:
bodor ádám :: sinistra körzet
závada pál :: jadviga párnája
venedikt jerofejev :: moszkva-petuski
őz zsolt :: rakenroll
bohumil hrabal :: sörgyári capriccio
s a tiétek:
vse
balu
b_borisz
tucatnev
dajkem?
update: az önkéntes 5könyvező pedig: sipi.
az enyémek:
bodor ádám :: sinistra körzet
závada pál :: jadviga párnája
venedikt jerofejev :: moszkva-petuski
őz zsolt :: rakenroll
bohumil hrabal :: sörgyári capriccio
s a tiétek:
vse
balu
b_borisz
tucatnev
dajkem?
update: az önkéntes 5könyvező pedig: sipi.
: artkele : 2008.01.15. 21:43 : : folyj bele! :
káó
de legalább vse hozott egy rózsaszín-fehér csíkos hullahoppkarikát :::
: artkele : 2008.01.15. 21:25 : : 3 csepp :
társalgási formák vizsgaidőszak idejére
jó reggelt! kialudtad magad? dehogy! és te? félig. jó étvágyat! köszönöm. már indulsz is? igen. jó utat! mikor jössz? este. sok sikert! köszi, csók. jegyeket, bérleteket, legyen szíves! tessék. köszönöm. nagyon szívesen! elnézést, a végállomás következik? igen. köszönöm! nincs mit. jó reggelt! egy túróstáskát kérek szépen. száztizenöt. aprója nincsen? sajnálom, most nincs. köszönöm, viszlát. jó reggelt! magának is, kérem, mutassa meg az indexét. rendben, foglaljon helyet! másfél óra múlva kérem a dolgozatokat. tessék. köszönöm. eredmények egy hét múlva az etr-ben. viszontlátásra! viszontlátásra! na, hogy sikerült? a kettes meglesz... az is valami. akkor szép napot, szia. szió. halló, tessék? szia, tudunk este találkozni? uhh, nem hiszem, tanulnom kell. max a jövő héten. oké, akkor még hívlak. amúgy jól vagy? so-so. és te? hasonlók. na helló. szia, jó légy. jó napot! jó napot! más nem lesz? nem, köszönöm. hétszázötven forintot kérek. egészségére! köszönöm. heló! szia! a táskát rakhatom a földre? persze. rendben, itt a bilétád, nyolckor zárunk. köszi. jó estét! magának is. hosszabbítsam a többi könyvét? legyen szíves! ide kérek egy aláírást! köszönöm, viszlát! én is, viszontlátásra. helló, piros táska volt meg egy fekete kabát. tessék. köszi, szép estét. szia. szia, na mi? nem volt túl nehéz. hideg van kint? aha. jó étvágyat. kösz. mit tanulsz? társadalmi struktúrát. jól hangzik. ja, khm... #szija!gyereFelMsnre * az sms kuldoje epp online a baratikor.com-on!# hi! szia, képzeld átmentem, 3-as (: tökjó, ügyes vagy!! következő? holnapután. hajrá! nálad? hulla vagyok. akkor menj aludni, csók. csók. megyek zuhanyozni. oké. szép álmokat! neked is, jó éjszakát!
: artkele : 2008.01.13. 13:36 : : 2 csepp :
allright
azt hiszem, bárkinek lehet igaza. szubjektív valóságainkat nehéz objektivitással (?) megcáfolni, hiába a tények, ha a külvilág mindenkiben másként él, más mélységben, más végtagokban. kinek a giccs, kinek az erőszak. megismerni, beszélgetni, vitatkozni, kételkedni és fejlődni persze jó. bármennyire is ezt a mindennapi relativizmust vallom, ha személyes szabadságok, jogok korlátozásáról van szó, oda a toleranciám, őszintétlennek érzem az alkalmazkodást, rossz szagúnak az elfogadást, igazabbnak az igazamat. ezzel visszatartva a számomra idegen vélemény szabadságát. itt a csapda. vajon merre a kiút, amikor két szabadság ütközik? a konszenzusban, az anarchiában, a társadalomban, a jogban, az államban? nem tudom. mindenesetre hosszas latolgatást követően közöltem egy nálam jóval többet megélt, tapasztaltabb emberrel, hogy jogtalannak éreztem a velem szemben tanúsított viselkedését. s akárhogy is nézem, elégtétellel tölt el az, hogy nekem adott igazat...
: artkele : 2008.01.03. 12:19 : : folyj bele! :
cicikli
barátném kisöccse kijelentette a múltkor, hogy a bal és a jobb cicije fogta magát és elment biciklizni, majd sajnos összeütközött egymással.
tiszta karinthy.
tiszta karinthy.
