nagymamám halála fehér. hiába gyászruhák, sötét koporsó, reverenda. butaság az egész. a tény, hogy meghalt, számomra tiszta, természetes, fehér. olyan, mint a haja, amit az utóbbi időben már nem is festetett natasával, az egyre zsugorodó fodrásznővel, olyan, mint a…

furcsa hely az uszoda. ráncok, háj, bőrhibák, varratok, szőr, klór,  csúszós műanyag úszósapka. mindenkit megbámulhatok gátlástalanul, természetessé válnak a hétköznapok rejtegetett testrészei, eszközzé a test, átlagossá a szépséghiba. a női öltőzőben ide-oda…

sose kellett volna szociálpszichológiát tanulnom. mióta tudom, mi a szerep, egyre többször kerülök szerepválságba.(de legalábbis tudom, hogy hívják.)

fél hatkor fut be a villamosom a krisztina térre. még sötét van. vasárnap hajnal lévén a  munkások is alszanak, kevesen indulnak dolgozni, többnyire már partiképtelen magányos fiatalok utaznak az első járatokon, kábán, félálomban. rajtam kívül egy piros konverszcsukás…

barátnőimmel, egykori osztálytársaimmal sorra betöltöttük nyáron a huszadikat. bárki bármit is mond, ijesztő ez így. jönnek az I-k, a V-k, az X-ek, aztán az L, meg a többi: ránktelepszik az egész római számrendszer, az öröklét egyre elképzelhetetlenebb, a menstruációs…

pontosan emlékszem a kanapéra, melyre a montmartre egyik sikátorában bukkantunk. hogy az utcára tévedők kedvéért tették oda, vagy lomtalanításkor váltak meg tőle, nem tudtuk eldönteni, mert jóformán semmi baja nem volt, sőt kényelmes és takaros darabnak tűnt. fáradtan…

záhonyban rostokol a vonat. az előtérben aggódó női hang telefonál, hangosan, csapongva. tamást szólítja, valami igazolásról esik szó. hogy nem fogadták el az egyetemen.tamás! de hisz az nem lehet! hát mi lesz most? - mondja a nő. semmi. - így tamás, feltehetőleg. hogyhogy semmi?…

Balla Pál- 1930 - 2008 -nehéz volt eldöntenem, mi legyen a bejegyzés címe. sorra írtam és töröltem az alternatívákat. meghalt balla pál? lényegretörő, de lelketlen. meghalt pali bácsi? nem, nem az igazi. pali bácsi? ezzel sem békültem ki teljesen. azt hiszem, ezelőtt soha nem…

megszagoltam európát. végre. német arcok, takaros fachwerk házak, párizsi őrület, kosz és elegancia, biciklin szállított baguettek, autópályák, pirieneusok éjszaka, spanyol csodák, atlanti szelek, óceánillat, hidak, portó száradó ruhái, eső barcelonában, mediterrán…

celsiusból kevés a -1, harisnyából kevés a 40 den, buszból kevés, ami jár. összevissza fáztam. meg egyébként is. a hangulatomnak is jól jött volna némi kötöttzoknisapkasál. a ferenciek terétől egészen a kosztolányiig csak a kopott orrú cipőmet néztem, ahogy esetlenül tapad…

félóra tűzforró fürdőkád után 20 másodperc a mínuszkettős balkonon - na, az jó!

álmos nap volt a tegnapi. semmittevős, szavakban elfáradós. egész nap lusta fény, kóbor árnyak, díszes félelmekbe burkolt romantika. a vörös függöny mögött fáztak a fák, a túloldalon kilógott a lábad a kockás takaró alól. szerettem volna szabálytalan biztonsággal bélelni a…

ma pontosan olyan az időjárás, hogy legszívesebben kockásnadrágú, csíkospólójú, pöttyöskalapú, rojtos napernyőjű és johnlennon-napszemüveges mosolygós-szeplős bohócot rajzolnék minden utamba kerülő papír jobb alsó sarkára. reszkessetek, gyászjelentések, bankkivonatok,…

napok óta üres a fejem. egy-két kép tekeredik csak néha elő, cirádák, futónövények indái, plakátra való diszítőelemek. ezt leszámítva hűvös, tiszta pincekongásba ébredek és alszom el. de hiába ez a jó akusztika, a nyugalom, ha képtelen vagyok elkényelmesedni, ha nem…

az Ó utca és a Bajcsy sarkáról látni a Bazilikát. ahogy ott állsz - este tíz után - tulajdonképpen minden mindegy. nem érdekel, hová mennek a buszok, a rajtuk utazó emberek, merre gurul a hangyaboly, melyik égtájnak szállnak a kába őszi legyek. nem vagy kiváncsi arra sem, hogy a…