a reggel iszonyú volt. meglepetés torokfájás, követelődző álomkór, intolerancia, kipufogógáz. köpni-nyelni se. erővel beleöleltem magam a napba, ez segített eljutnom az iskoláig. komoly céllal érkeztem: úgy terveztem, megírom a zéhát, amire még készültem is. valamennyit.…

álmomban stoppoltam. mesebeli dimbek-dombok közt, talán a Balaton-felvidék egyik apró falvának határában. hétágra sütött a nap, ennek ellenére a táskámban lapult a fekete kötött pulcsim. úgy látszik, álmomban is előrelátó vagyok, tudtam, hogy estére a takaros sátortetős…

végre! légmozgás, szélvihar. csapódnak az ajtók, ablakok, zúgnak a rések. zuhanyzás után csöpögő hajjal, meztelenül engedtem a huzatos ablak örvénylő vonzásának. megszárított a szél, széjjelfújta összetapadt tincsimet, beköltözött a bőröm alá. bele is szédültem.a…

ma valahogy minden ragad. homlokom a nem eléggé szélfújta hajamba, több napos városi por a bőrömre, teábavaló mínuszsokfokos jég az ujjamra, hiábavaló hőség a fekete pólómba, cementfoltok a papucsomra, rágógumi a talpamra, macskaszőr a ruhámra, vígasztalásra szoruló barát…

amikor a Mátrában élsz négy napig, Szuha és a Gatyás-bérc között két tucat szakkolissal, rengeteget játszol, beszélgetsz, kapsz..amikor szürke pokrócba burkolódzva csillagokat nézel a domboldalon..amikor hajnalban elindulsz valakivel felfedezni a környék domborzatát, dolgukra…