azt hiszem, bárkinek lehet igaza. szubjektív valóságainkat nehéz objektivitással (?) megcáfolni, hiába a tények, ha a külvilág mindenkiben másként él, más mélységben, más végtagokban. kinek a giccs, kinek az erőszak. megismerni, beszélgetni, vitatkozni, kételkedni és fejlődni…

valószínűleg öregszem. a Völgy, a tíz napos földönalvás (bár nem vittem túlzásba) és a hátizsákom erősen megpróbáltatták a túloldalamat. ezért úgy döntöttünk hát- és derékfájásommal, hogy elviszem őket masszőrhöz a helyi gyógyközpontba, ahová iskolás koromban…

legalább hét vonaton ültem a Sorstalanság olvasása közben. a Mátrába vezető utamon kezdtem, és hazafelé fejeztem be. nem is tudom, miért pont ezt a könyvet választottam utitársamként, mindenesetre elég érdekes keretet adott az utóbbi pár napomnak.a filmet már láttam, úgy 2…