furcsa hely az uszoda. ráncok, háj, bőrhibák, varratok, szőr, klór,  csúszós műanyag úszósapka. mindenkit megbámulhatok gátlástalanul, természetessé válnak a hétköznapok rejtegetett testrészei, eszközzé a test, átlagossá a szépséghiba. a női öltőzőben ide-oda járnak a combok, nesztelenül lógnak a mellek, húsok csapódnak egymáshoz lazán. zuhany, testápoló, harisnya és hajszárító követi egymást szüntelen. nem tudom hová tenni a sok ismeretlen testet, mely kendőzetlenül sétálgat a kopott faszekrénykék között, nem tudok mit kezdeni a ritmusos, monoton fröcskölésbe lendülő kezekkel, nem értem a kamrában üldögélő bizalmas izzadókat sem. meglep, hogy ilyen könnyű ruháinkkal együtt levetkőzni az utca mesterkélt normáit, hogy elhisszük, hogy senki nem pisil a medencébe, és hogy van kedvem újra és újra résztvenni a hideg csempén zajló, nedves és kissé nevetséges rituáléban, s csak annyiban vagyok lázadó, hogy meleg sapkát veszek fel hajszárítás helyett.