p {egykori osztálytárs, elsősként állítólag szerelmes voltam belé. én nem emléxem ilyesmire}  megkért minket {én + v és k, egykori osztálytársak, göndörhajú barátnők}, hogy kísérjük el turkálóba. a részegpiacon kezdtük szombat délelőtt. előtte álmos espresso a petőfi téren, sok tejjel, két cukor. majd felültünk négyen a rozoga hármas marsrutkára és eldöcögtünk a hrusevszkij utca szocreáljáig. azt hiszem, a körforgalom és a piac nélkül teljesen élettelen lenne ez a szögletes világ. így is nehéz beletörődnöm, hogy valóságos emberek élnek az apró, egyforma négyzetmétereken. 

< az ungvári részegpiac {pjánéj bázár} akár turistalátványosság is lehetne. persze, nem képeslap-turistáknak való hely ez, hanem azoknak, akiket a kötelező látnivalókon kívül vonzanak az eldugottabb utcák, a gettó, a lepusztult házak, a cigánytelep, az aluljáró is. akik részt akarnak venni a város anyagcseréjében, látni hová kerül a gondos polgárok mocska, hol a dolgok fonákja, mi van az isten háza mögött. a részegpiac anyagcsere, mocsok és fonák a javából. isten háza sincs messze (a háta még annál is közelebb). a pénzedért itt nem csak árut kapsz, de panaszt, áldást, közhelyet, jótanácsot, hátpaskolást és kitartó influenzát is. hangos falusi ruszin nők és férfiak fagyoskodnak vodkagőzben, kínálva szegényes termékeiket: túrót, kötött zoknit, kökényt, cukros nyalókát. a nagypályások lelketlenebbek náluk, és - törvényszerűen - jobban is fáznak kínai áruikon trónolva. szerencsétlen, őszinte valóság. hiába mínusz 8 és gazdasági válság, a részegpiac pezseg, mozog, zenél. sőt. ez volt az a hely, ahol a 85-ben bevezetett alkoholtilalom idején is csurrant-cseppent némi szesz, innen a név is: ha valaki részeg volt, feltehetően a városzéli piacon járt. >

vacogva turkáltunk a piac hatalmas használtruha részlegén. a vakító napsütésben jól látszott a ruszin nők ránca, a nagypályások fázós lelke, kopottak voltak a tarka ruhák,  szemetes az éjszaka lehullott hófehér. nem vettem semmit (drágállottam a használt holmikat), csak két cukros nyalókát egy öreg bácsitól.

a másik turkálóba taxival utaztunk közvetlenül a piac mellől. megérte, négyünknek majdnem annyiba került a jázminillatú háztólházig, mint a koszos várnikellrá marsrutka a piac felé; majdnem annyi volt, mint a sárga kacsás és a piros virágos nyalókáim ára, amiből a ruszin bácsi legalább 3 felest leguríthatott, hogy kibírja estig az ukrán telet. remélem, ő is ült már illatos taxiban, fáradtan hátradőlt, és bódult bajuszával forgott, forgott a körforgalom.