most értem haza a már időszerű városfelfaló sétámból. eléggé vízhólyagosra sikeredett. háromszoros hurrá a keménytalpú vietnami papucsoknak, és nekem, aki felveszem őket. irdatlan meleg van, már-már olyan, mint a tenger mellett, csak a sós sirályillatot itt fáradt, poros, autófüstös levegő helyettesíti. Ungvár ennek ellenére nyüzsög, topless lányok és macsósan kigombolt ingű férfiak, napszemüveg-villanások, forró szellő és kvász (kenyérkovász, erjesztett kenyérlé). a gyalogjáró-híd mellett messziről sárgálló tartálykocsiból árulják a szláv üdítőt, pár kopek az ára. hatalmas a folyadékigény. itthon is készül az élet: 2 liter mentás-citromos jeges zöldtea. a macska itt játszik a szobámban, időnként a vízhólyagos lábammal, időnként visítok. most az ölembe költözött és jólesően melegíti combomat. neki jólesően. dorombol, és mintha mosolyogna.