a reggel iszonyú volt. meglepetés torokfájás, követelődző álomkór, intolerancia, kipufogógáz. köpni-nyelni se. erővel beleöleltem magam a napba, ez segített eljutnom az iskoláig. komoly céllal érkeztem: úgy terveztem, megírom a zéhát, amire még készültem is. valamennyit. persze késtem. a 6 perces tesztnél csak icipicivel többet. ebszolútli csúcsszuper. (majd máskor, Weber.)
aztán feküdtem a fűben, élesztgettem alulexponált szeplőimet. közben szólt a keresztény rock a városi missziós sátrakból, amik most költöztek az egyetem mellé. isten szeret engem, azt mondták. sebaj, vigasztalásul kaptam ingyen balatoncsokit.
itthon örömmel konstatáltam, hogy a tegnap délutáni teavíz kintmaradt a konyhában. valaki szerencsére kikapcsolta alatta a tüzet. rendesek ezek a kollégisták.
köpök-nyelek. citromsavat, formalint.
jól leszek, sállálálálá.
jól leszek, sállálálálá.
