legalább hét vonaton ültem a Sorstalanság olvasása közben. a Mátrába vezető utamon kezdtem, és hazafelé fejeztem be. nem is tudom, miért pont ezt a könyvet választottam utitársamként, mindenesetre elég érdekes keretet adott az utóbbi pár napomnak.
a filmet már láttam, úgy 2 évvel ezelőtt, de semmilyen afféle érzés és gondolat nem kavargott bennem a tévé előtt, mint most, lapozgatás közben: megdöbbenés, az őszinteség csodálata, fizikai undor, lelki hányinger, tisztelet és elbizonytalanodás.
a regény irodalmi, valamint művészeti értékét, különlegességét nem vitatom, és nem is szeretném leírni mindazt, amit már sokan megfogalmaztak. inkább azt részletezném, mit bogoztam ki mindebből magamra vonatkoztatva (a következőkben tehát nem az irodalmi műről beszélek).
a regény irodalmi, valamint művészeti értékét, különlegességét nem vitatom, és nem is szeretném leírni mindazt, amit már sokan megfogalmaztak. inkább azt részletezném, mit bogoztam ki mindebből magamra vonatkoztatva (a következőkben tehát nem az irodalmi műről beszélek).
valószínűleg nem mondok nagyot, ha kijelentem: Köves Gyuri viselkedése, hozzáállása teljesen jelleméből adódik. ez a felismerés két, nagyon általánosan körvonalazott embertípust juttatott eszembe: az életét, életkörülményeit elefogadó, beletörődő és ezért nem stresszelő, mondhatni boldog; valamint a lázadó, nem nyugvó, változtatni akaró természetet. az, hogy ezek közül melyik kerekedik felül, legtöbbször persze helyzetfüggő, de a szituációkat átlagolva talán mégis mindenki besorolható valamelyik csoportba (jajj, a szociológia ártalmai...). ezt a műveletet megpróbáltam elvégezni magamon is. nehéz volt. köztudott, hogy szeretek különcösködni, szeretek belekötni a mindennapos normákba, és szokásokba, de többnyire bárhol képes vagyok jól érzni magam (igaz, nem megyek oda, ahol ezt nem tehetem meg), sőt a borzasztóan ocsmány és embertelen csapi határátkelőben is megtalálom a szépséget.
vajon inkább túlélni, vagy megváltoztatni fogom a világot?
arra jutottam, nagyléptékben az előbbi nyert, apróságokban pedig az utóbbi. nem lennék képes tüntetni, sztrájkolni, tömegek érdekeit képviselni, és nem én vagyok az, aki kirobbant egy forradalmat, ezzel megváltoztatva a világ menetét, emberek gondolkodásmódját. de szinte mindig igyekszem közvetlen környezetem, s önmagam létjogosultságát megkérdőjelezni, fenntartással fogadni azt, ami 'természetes'.
bízom benne, hogy ez is valami...
bízom benne, hogy ez is valami...
